Szoríts úgy, mint néma éj a csillagok ragyogását,
S mint elhalt korallok, a tenger áramlását.
Szoríts, ahogyan még soha senki mást,
Minthogyha ez lenne az utolsó közös tánc.
Szoríts órákig, napokig, hetekig,
Szoríts egy életnek tűnő varázslatos pillanatig.
Szoríts magadhoz undorral és vággyal,
S kacagva zokogj az élet iróniájával.
Csak Szoríts,és szoríts amíg még szoríthatsz,
Mert hamarosan csupán gyűlölve sirathatsz.
2010. október 11., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)