Álom

Érzelmekkel teli, élethű, mégis valótlan eseménysorok. Melyek néhol hiányosak, mégis úgy kerek egészek, ahogy mi magunk megalkotjuk őket. Egy hely, hol a változás szele percről-percre más irányból fúj,s érthetetlenül kavarog. A tudat alatti szabadság otthona, hol kígyóháton elvágtázhatunk az örökélet forrón izzó tavához. És ha meguntuk az örök fiatalságot, a szent szerelem nevében Ámor vérét vesszük, s azt kortyolgatva járjuk el az ősi haláltáncot. Önelégült arccal vigyorgunk a másikra, vagy épp saját lelki tükrünkbe, amikor egy fénycsóva szeli át a teret, mint egy bősz szamuráj, ádáz ellenségének vastag mellvértjét, véget vetve ezzel az önkívüli, tudatlan, spirituális szabadságnak.